- Ott vagyunk már?

Értetlenkedett Anne, hiszen nagyon izgatott volt, amiért az újdonsült barátja meglepetést szervezett neki.

- Már mindjárt ott vagyunk, csak még tartsd magadon azt a kendőt! Rendben?

A lány nagyokat sóhajtott. Dave csak fogta a kezét, és vezette a helyszínre. Most ünneplik meg, hogy egy hónapja alkotnak egy párt. Egy régi bárban ismerkedtek meg, azóta egy veszekedés sem zajlott közöttük. Anna türelmetlenül, és teljesen irányérzék zavarban szenvedve lépegetett. Érezte, hogy valami erdőféleségben lehetnek, az illatok alapján. A keserű, őszies, sáros levelek illata, körbejárták a teret.

- Ott vagyunk már?

A fiú csak nevetett, és nevetett. Fekete haját hátradobva így felelt.

- Ez nem a Shrek, Anne!

Végül mind a kettőjükből kitört a nevetés. Dave megfogta párja vörösen izzó haját, magába szívta illatát, majd szép lassan a hátára terítette.

- Ezt most miért csináltad?- kérdezte.

- Így jobban szabad vagy.

Furcsállta ezt a dolgot, de nem törődött vele. Csak a helyszínre összpontosított. A szíve hevesen vert, pillangók repkedtek a gyomrában. Vajon mit szervezett neki? Egy vacsora az erdő közepén? Az túl megvalósíthatatlan. Egy piknik, egy pokrócon? Talán, de nem volt benne biztos. Akármit szervezhetett neki. Tudta, hogy ez egy fantasztikus nap lesz. Semmi sem ronthatja el. Már vagy egy órája sétálhattak, és egyre jobban kezdett megzavarodni. Hatvan perc bekötött szemmel, egy komoly dolog. Olyan, mint ha vak lennél. Megálltak. A lány már vette volna le a kendőt, amikor a barátja megfogta a kezét.

- Még várjál! Egy perc, és itt leszek.

Egyedül maradt. Nem látott semmit, csak sötétséget. A kendőt nem szerette volna levenni, mert tudta, hogy ezzel egy csúnya dolgot követ el. Így nem maradt más dolga, csak várni, és várni. A semmittevés közepette, kezdett egy kicsit félni. Félni, mert nem tudja, hogy hol van. De bízott szíve választottjában, és remélte, hogy hamarosan meghallhatja a mély hangját. Azt a hangot, amit egy hónapja hall. Azt a hangot, amire a teste beleremeg, szíve ellágyul, és arca mosolyra virrad.

- Dave! Kérlek, válaszolj!- ordította a semmibe.

A hangját visszahallotta, és ez egy kicsit megrémítette. Hol lehet? Hol lehet a párja? A türelmetlenség szintje az egekbe repült, és képtelen volt tovább várni. Szép, lassan oldotta ki a csomót a halántékánál. Elgondolkodott, hogy ez, amit tesz, bunkóság. De már nem érdekelte. A csomó szépen, lassan kioldódott, és levette a fekete kendőt. A Nap sugarai beletaláltak a szemeibe, és azok könnybe lábadtak. A testnedv végigcsordult az arcán, majd a mocskos, levelekkel teli talajra esett. Szépen lassan körül nézett. Az eszméje jó volt, egy erdő kellős közepén állt. Kereste szíve választottját, de sehol sem találta. Kezdett szörnyen aggódni, és még egyszer elordította magát. A nevén szólította, de ismét csak a saját visszhangját hallotta. Az őszies színekben pompázó erdő, majdnem teljesen csendben volt, csak a szél sistergése, és a madarak csiperkése hallatszott. Ekkor jutott eszébe, hogy a telefonja a zsebében van. Gyorsan, kicsúsztatta onnan, és tárcsázta a számot. Nem sokáig csörgött, mert azonnal reagált a másik fél.

- Halló? Anne vagyok. Hol vagy?

- Megmondtam, hogy várjál! Nem? Vedd vissza! Most!

Szíve gyorsan vert, és szégyellte magát. Miért nem hallgatott rá? Most biztos, hogy mérges, gondolta. Végül megfogta a ruhadarabot, és szépen visszakötözte a fejére. Próbált, nem türelmetlen lenni, ami sikerült is. Csak arra tudott gondolni, hogy most mérges rá. Gyorsan szedte a levegőt, és várta, hogy lépéseket halljon. Hamar meghallotta, amire várt, és elmosolyodott. Nagyon boldog lett, hogy végre itt van. A lépések több ágból jöttek. Teljesen összezavarta, és egyre csak felé érkezett.

- Dave! Te vagy az? Mondd, hogy igen, kérlek!

Nem jött válasz. A hangok nagyon közelről jöttek, talán az intimszférájába is beléptek. Érezte, hogy nem csak egy ember veszi körül. Nagyon félt, a lába remegett. Nem tudta, hogy mire számítson. A kendőt óvatosan vette le, és csak utoljára távolította el a szemeiről. Teljesen sokkba esett, mire kinyitotta a szemét. A stóla leesett a földre, és hátrált. Egyre jobban hátrált. Addig tette ezt, mígnem hozzáért egy izmos testhez. Bekerítették. Egy szabályos kör középpontja volt. Nem tudott szabadulni.

-Dave, kik ezek?- kérdezte, teljesen félelemmel töltve.

- Meglepetés! Srácok ő itt Anne, akinek egy hónapig játszottam a fantasztikus barátját.

Teljesen ledöbbent, nem mert szólni sem. Az egy hónap, csak átverés volt, és most csapdába esett. A pulzusa az egekben száguldott.

- Kérlek, mondd azt, hogy ez valami vicc!

- Miért lenne vicc? Te tényleg azt hitted…. Oh,ne! Te olcsó, kis kurva!

A körülötte lévő férfiak végig nevették a beszédet. Szánalmasnak titulálták a lányt. Anne, arcáról folytak a könnyek, semmit sem látott.

- El ne kezdj bőgni! Fiúk, fogjátok le!

A lány tágra nyílt szemekkel figyelte, hogy az 5 férfi felé közelít. Az adrenalin szintje felemelkedett, és gyors tempóval, próbált kijutni egy résen. A lábait elkapták, és gyors sebességgel az arcára esett. Az első fogai meglazultak, és teljesen belepte a sár. Nagyokat köpött, de nem szűnt meg az íze. Hatalmasokat ordított, és rúg kapálózott, de mind hiába. Hat hím volt ellene. A barátja végig nevette, szinte már folytak a könnyek róla. Megalázottnak érezte magát, aki semmit sem tud tenni. Gyorsan levették róla a zöld pólóját, melltartóban volt. Ezt már nem hagyta annyiban, behúzott egy ismeretlen férfinak, majd kiszabadult a kezek rabságából. Futott, ahogy csak tudott, de mindenki utána eredt. Az adrenalin a segítségére jött, mivel gyorsabb volt, mint valaha, szinte száguldott. A könnyek az arcáról, lerepültek, a melltartója kis híján kikapcsolódott, de próbálta fogni. Futás közben elgondolkodott, hogy kik is lehettek azok a férfiak, egy embert sem ismert. Ebből is látszott, hogy nem ismerte ki eléggé Dave-et. Nem tudta, hogy kivel barátkozik. Meg mivel érdemelte ezt ki? A jegyei jók voltak, egy átlagos tini, akit most megaláztak. Visszatért a jelenbe, és elesett. El kezdett ordítani, mert hallotta, hogy közelednek felé, és közben erőteljesen káromkodnak. Alig bírt talpra állni, de végül megtette. Az elméje elsötétült, és szembe fordult az ellenségeivel. Nem gondolta, hogy ezt fogja tenni, de elkezdett futni feléjük. Csak futott és futott, és közben ezt mondta magába:

- Szerettelek.

Szinte berobbant az emberek közé, és ordított fájdalmában. A férfiak ismét lefogták, de most semmi sem tett ellene, csak a barátját nézte. Nézte, ahogy mosolyog. Anne is mosolyra nyitotta a száját, amit Dave nem tűrt el.

- Ne mosolyogj te ribanc!

Egy hatalmas pofont adott a lánynak, aki a fájdalomtól ordított egyet. A keze, meglátszott az arcán. A fájdalom átment zsibbadásban, ami már egy fokkal kellemesebb volt. Ismét ránézett a „volt” barátjára, és csak szemezett vele. Érezte, hogy a melltartó is lekerült róla, de nem érdekelte. Az utolsó mondat, amit kimondott:

- Megaláztál.

Majd becsukta a szemét, és elviselte a cselekedeteket.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés