Péntek délután suli után.
Ez az, végre vége a sulinak. Nem sok kellett ahhoz, hogy kirohanjak az óráról. De ez már nem érdekel, csak az az egy, hogy NYÁRI szünet.
- Hé Pixie!Pixie várj már!- rohant hozzám Josh.
Josh az a személy volt, aki jól megértett engem, akkor is, ha depis voltam. Ő tudta, hogy mit kell mondania, hogy felvidítson. Teljesen megbízok benne.
- Szia. Mondd!
- Nincs kedved eljönni fagyizni?
- Hát... Nincs nálam pénz.
- Majd én állom.
- Ebben az esetben, szívesen.

A fagyizóban:

- Hm... De finom fagyi!
- Mondtam, hogy gyere.
- Jó, belátom igazad volt.
- Na így jobb.
Elkezdtünk nevetni.
Szembe jött velünk egy férfi, vagy nő, nem tudom. Férfias arca volt, de tűsarkú cipőt viselt és tűzpiros pólót.
- Szerinted férfi vagy nő? -fordultam oda Joshhoz - Szerintem nő, de nem tudom.
- Hé pszt! Hallja. De, amúgy nő.
- Jó napot gyerekek -mondta. 
- Jó napot! Miben segíthetünk?- kérdezte Josh.
Nem kellett volna. Mi van ha rosszat akar? Tudom, nem szabad rosszat feltételezni, de már nem tudok senkiben megbízni, azok után, amit anyukámék csináltak velem. Még mindig emlékszek a szavaikra:
"- Na ide figyelj, nem érdekel, hogy dolgozol! Ó még, hogy dolgozol! Persze... Csak a haverjaiddal mászkálsz minden este.
- Mondtam már, hogy ez a munkám!
- De, hát minden este részegen jössz haza! Ez neked munka?!
- Nem gondolkodtál már el, hogy miért iszok? Azért ,mert nem bírom nézni az arcodat, sőt még a lányom is szívja a vérem!
- Az egy dolog, hogy engem gyűlölsz ezt tudom. De a lányodról, ne mondj ilyeneket!
- Mert?- Azzal ellökte magától, és nemtőrődve azzal, hogy ott állok az ajtóban, leült a TV elé, és csöndesen elaludt. De én ezt nem bírtam, és ezért szöktem el."
-Akkor megteszitek nekem?- kérdezte a nő.
-Persze! Ugye Pixie?

- Mit kell nekünk megtenni?