Bezárkóztam a szobába.Apa már nem lakik itt.Anya és Apa már nem szeretik egymást.Vége a családi idillnek.Nem lehet!Nem,nem és nem!Leültem az iróasztalhoz,és csak bambultam.Nem lesz többé az,hogy felkelek,és látom,hogy a szüleim boldogan ölelik egymást.Ilyen már nem lesz.Soha!Nem gondoltam volna,hogy ez lesz,pont abban az időszakban,ami számomra sokat jelent.Mert ilyenkor együtt van a család,és mindenki boldog.Elővettem a fotógyűjteményem,és kivettem Apa képét.Mélyen megnéztem,és kitört belőlem a sírás.A könnyeim a képre csapódtak,és én csak még jobban sírtam.
-Kicsim,mi a baj?-kérdezte tőlem Anya.
Felálltam ,és átöleltem Anyát.Majd bejött a testvérem is.
-Mi a baja?
Odamutatott a fényképre,és már tudta is.Aztán mind hárman átöleltük egymást.
………………………..
Végül is nem volt olyan rossz az az időszak.Az osztálytársaimmal elvoltam.Néha Apával is találkoztam,de csak nagyon ritkán.Két férfivel lakott,de néha a szüleihez is kiment.Anya egy turkálóban dolgozott,szinte mindig bementem oda,és olyankor a hét órás busszal mentünk haza.Nagyon nem tanultam,nem nagyon érdekelt.Mondjuk nem lett egy hármasom sem.A nővéremhez általában minden hétvégén jött a pasija.Csíptem őt.:) Általában Anya amikor gépezett,társkeresőzött.Nem igazán érdekelt,hogy ezt csinálja,mert az ő élete.Végülis egy rendes férfit ismert meg,aki Floridában lakik.
…………………………..
-Gyerekek,segítetek fát hordani?Csak fel kell vinni a lépcsőn,hogy ne ázzon meg.
Természetesen segítettünk.Emlékszem rengeteg fa volt,és sokáig csináltunk.Olyan este kilenc lehetett,amikor végeztünk.Bár a fa nedves volt,Anya próbált begyújtani.Kisebb,nagyobb sikerrel. Olykor hajnalig fent volt,mert próbált begyújtani.Közben beszélgetett skypen a társkeresős barátjával.Tisztán emlékszem,hogy vacogtunk,és pulcsiban aludtunk.Általában hárman aludtunk egy ágyon,már nem is tudom miért…De,jó volt.:) Mivel a gázt kikapcsolták,nem tudott Anya gázzal fűteni.Nem tudta fizetni,a fizetéséből,ráadásul még Apa se adott neki semmit.
………………………………
Egyébként egy kis községben laktunk Martinkán,egy ikerházban.Mi laktunk az egyikben,a barátaink egy másikban.Oda mentünk át,akkor,azon az éjszakán.Az iskola Debrecenben volt,ahogy Anya munkahelye is.Autónk nem volt,így busszal mentünk.Egy nap átakartam menni a barátainkhoz,már nem is tudom miért.Azt tudom,hogy Anya ott volt.Egyszer csak annyit hallok:
-Innen menekülni kell!-hallottam,hogy Anya mondta ezt.
Amikor kijött Anya,akkor megkérdezte,hogy mit hallottam.Elmondtam neki.Azt már nem tudom,hogy mi volt a beszélgetés vége.
………………………..
Olyan április,május környékén megyek haza fele.Anya otthon volt,a nővérem nem.
-Kisfiam,mondanom kell valamit.Már a testvérednek is mondtam.
Azt tudom,hogy Anya nehezen akarta elárulni,ezért mondtam neki,hogy bökje már ki végre.
-Drágám…A nyáron nem leszek itt.Amerikába megyek,az Anyukámhoz,és a barátomhoz,akit megismertem.Megnézem,hogy milyen ott az élet,mert itt nem lehet megélni.
Teljesen sokkba estem.Nem hittem el!Azt hittem valami jót fog mondani.De nem…
-De Anya…Én ezt nem fogom kibírni!Hol fogunk mi addig lenni?
-A mamádéknál.-vagyis Apa anyukájánál,és apukájánál.Azt tudom,hogy nem rég költöztek egy községbe,Bökönybe.
Beleborultam Anya ölébe,és elkezdtem ordítani.