Meg szeretnél ismerni? Biztos vagy benne? Akkor kezdjük…

Minden egy bizonyos 2009-es karácsonyon kezdődött, ahol veszekedtek a szüleim. A veszekedés, béküléssel ért véged, de pár hét elteltével a szüleim kapcsolata végleg elszakadt. A testvérem nem viselte jól, ahogy én sem, de én még nem igazán tudtam felfogni. Hárman maradtunk, Apával csak ritkán találkoztunk. Hárman szegénységben. A hideg télben olykor vacogva feküdtünk az ágyunkba. Mi egy Martinka nevezetű faluban laktunk, és Debrecenbe jártunk a testvéremmel suliba, Anya meg ott dolgozott egy turkálóban. Szerettem azt az időszakot, ötödikes voltam (a testvérem nyolc), és a barátokkal sokat voltunk együtt. Persze Apa rettentően hiányzott. Sokat mentem be Anya munkahelyére, nagyon szerettem ott lenni. Anya társkeresőzött, és meg is ismert egy férfit, aki Floridában lakott. Egész kedves volt. Ebből a dologból jött egy rettentően szomorú hír. Anya elújságolta, hogy megy ki Floridába, hogy megnézze milyen az élet. Elhihetitek milyen törés volt ez nekem. 2010 június 16-án költöztünk el Apukám Anyukájához és Apukájához. A búcsúzás szívszakasztóan szomorú volt. Mindig is anyás voltam, ezért nagyon kemény volt. Az új otthonunk egy községben volt, Bökönyben. Körülbelül 25 km-re Debrecentől. A nyarat jól viseltük a nővéremmel, Anyával beszéltünk skypon. Bár Mama és Papa sokat szidták Anyát, hogy eltántorítsanak tőle. Sikerült is nekik. Egyébként Apa is ott volt velünk. Kiderült, hogy Anya nem jön haza, bár már nem emlékszek, hogy ezt, hogy közölte velünk. Nem borultam ki, nem tudom, hogy miért. Szerettem Mamáékkal lenni, nagyon is. Túlságosan is…. Anya meg Mama sokat veszekedett. A tanév leteltével, sem történt változás. Anya nem jön haza többet, ezt tudtam. Persze bennem volt az, hogy nagyon hiányzik. Apa se volt sokat itthon, mert ment ki Belgiumba dolgozni. A hetedik már nem volt ilyen közömbös. A nővérem rengeteget veszekedett Mamával, így elköltözött Apának a barátnőjéhez, akit már régebbről ismertem, ugyanis a szüleim már egyszer elváltak, és Apának ő volt akkor a barátnője. Néha ott voltam, de akkor nagyon hiányoztak  Mamáék. Végül Apa rám erőszakolta, hogy nekem ott kell laknom, el kell onnan költöznöm. Az az időszak szörnyű volt, ráadásul Apa barátnője terhes is volt, így útban volt egy féltestvér. Mamáéktól eltiltottak, nem mehettem oda többet. Még ha visszagondolok mit éreztem akkor, elkap a sírás. Sokszor ordítottam, Apám elvette tőlem a telefont, hogy ne beszéljek Mamával, de én megoldottam, mert felhívtam osztálytársamén. Utáltam ott lenni, utáltam Apa barátnőjét. Egyszer elhatároztam, hogy suli helyett kimegyek Mamáékhoz. Meg is történt, de a buszon Mariann barátai voltak, így kitudódott minden. Apa azt mondta, hogy el visz pszihologushoz, és ha ő azt mondja, hogy ott lehet Mamáéknál, akkor ő is beleegyezik. Kétszer voltam ott. Amikor Apa barátnője szült, akkor ott lehettem Mamáéknál. Emlékszem még a szülinapi kívánságom is az volt, hogy ott legyek. Végül teljesül is, mert a nővérem megutált ott lenni, Apa barátnője miatt. Nagyon örültem ennek! Természetesen Anyával is beszéltem, és mondta, hogy menjünk ki a nyáron. A nővérem már volt kint karácsonykor, én akkor nem mentem. Végül beleegyeztünk, és kimentünk oda. Fájó búcsút vettünk Mamától, és Papától, aki a korházban volt, betegség miatt. Mondtuk nekik, hogy 6 hét és jövünk. Amikor Anyával találkoztam nagyon örültem neki, de furcsa is volt, hiszen már évek óta nem láttam. Rengeteg helyen voltunk, nagyon jól éreztük magunkat ott. Anya barátját is megszerettem. Ott tudtuk meg, hogy Papa meghalt. Gondolhatjátok, milyen volt. A nővérem kikészült, és én is szomorú voltam. A búcsúkor nagyon sírtunk mindannyian. Én mondtam Anyának, hogy jövőre jövök. Aztán ott laktunk hárman, Apa meg a barátnőjénél, akivel később szakított. Papának a sírjához, sokat kimentünk. Én augusztusban szinte csak az unokatestvéreimnél voltam. Mondták, hogy jöjjek többet is. Így is történt. Sokat voltam ott. A nővérem elköltözött a barátjához, majd albérletbe ment, mert nem tudott kijönni Mamával. Nagyon hiányzott a nővérem, egyedül voltam. Aztán Apa visszaköltözött Bökönybe, és egy kicsit örültem neki. Mamával sokat veszekedtem, mert az unokatestvéreimékhez szerettem volna menni. De nem érdekelt mit csinált. Aztán Apa elment Belgiumba, így Mama és én éltünk csak Bökönybe. A nővéreimmel csak ritkán találkoztam. Majd ő felköltözött Pestre. Tényleg nagyon sokat veszekedtem Mamával, és csak Anyára számíthattam, meg persze az uncsimékra. A felvételi nem zajlott valami jól, mert ne vettek fel arra a helyre. Aztán volt egy angliai kirándulás ami június 30-án lett volna. Hogy miért volna? Mert áttették augusztusra, így nem mehettem, mert Anya mondta, hogy nekem akkor már ott kell lennem. A ballagásom lezajlása után pakoltam, mert költöztem ki Flordiába. A búcsú szörnyen nehéz volt mindenkitől. Még mindig hiányzik mindenki. Az uncsiméknak köszönthetek rengeteg mindent. Azt, hogy sokat mehettem oda, a szeretetüket, és áh…mindent!! Köszönöm! A nővéremmel aztán kimentünk Floridába. Én még mindig itt vagyok, a nővérem már nem. Ő majd elvileg jövőre marad itt kint. Ennyi lett volna a történetem.:)